XXI-ik századi művészet

  Ma már megkérdőjelezhetetlen, hogy a geometrikus művészet a XX. század legérvényesebb stílusa, bizonyíték, hogy egy századot túl élt. Talán mindig is velünk élt csak nem volt ekkora aktualitása, mint a mai modern kultúránkban.

 Folyamatosan alakul, változik, érvényessége abban gyökerezik, hogy szellemében rokon, időnként azonos a kor építészetével. A XX. században a forradalmak és világháborúk több érzelemből táplálkozó stílusok röppentek fel. Futurizmus, dada,  expresszializmus, szürrealizmus stb., de amikor a mögöttük lévő érzelmi hullámok elcsitultak, kimerültek, elhaltak. Ma a XXI. század elején a képzőművészet a krízistől paralizálva zsugorodik, haldoklik, túlélésért küzd, csak a geometria hívei reménykedhetnek,  ugyanis előreláthatóan a funkcionális építészet lesz a század meghatározója, ebből logikusan következik, hogy a geometrikus művészet jelentős marad. Ebből adódik, hogy a design és a  konstruktív művészet felcserélhető.

  „A tárlatain bemutatásra kerülő formázott, absztrakt kisplasztikákat, reliefeket a geometrikus absztrakció jegyében improvizatív anyagkezelés jellemzi. Szobrai fém-, fa-, plexi felhasználásával készűlnek. Alkotásait a szín, forma és a fényjáték sokrétű összekapcsolása révén, a térbeli mélység kifejezése, a valóságtól független tárgyi világtól mentes szellemi játék  szabadsága jellemzi.”

Galgóczy György, esetleg George Gall  (kinek hogy tetszik) sommás ars poeticáját idézve:

 „A Bauhaus szellemi műhelyének tanulságai meghatározzák gondolataimat. A mai és a holnapi művészet egy hagyaték, és egyben etalon a harmadik évezredben.

 Ez a formanyelv annyira megelőzte korát és annyira beépült a mai mindennapi életünkbe, hogy már észre sem vesszük. (Miközben az iskolák hagyományos oktatási módszerei hozzák magukkal, hogy az onnan kikerülő művészek nem tudnak megszabadulni a beidegződött metódusoktól, aminek következménye a kommutáció), ugyanakkor a számítógépek matematikai rendszerei is geometrikus világot építenek, mint pl. a fraktál, egészen az univerzum atomszerkezetéig (mikró-makró). Ki mondja meg akkor, hogy ez mesterséges vagy valós világ?”

    Miről beszél ez a rövid szövegrészlet? Azt hiszem, érdemes egy kicsit közelebbről megvizsgálni ezeket a sorokat, mert ebben a néhány mondatban, ha csak a felvetések szintjén is, de megjelennek a Galgóczy Györgyöt foglalkoztató legfontosabb problematikák. Először és mindenek előtt határozott állásfoglalás ez a vallomás egy olyan óriási szellemi örökség mellett, ami olyannyira aktuális, hogy modern vizuális kultúránk abszolút alfája. Olyan absztrakt művészi nyelvezetet jelent, olyan kiterjedt szimbólumrendszert, aminek örök törvényei alapján működik mikro- és makrokozmoszunk, teljesednek be folyamatosan a fizika törvényei körülöttünk és hogy valami közelebbit mondjak, anélkül persze, hogy tudomásunk lenne róla -, működik személyi számítógépünk. Gazdag, bármikor újraélhető és sokszorosan újraértelmezhető intellektuális és képi világ ez, ami természetesen komoly, figyelmen kívül nem hagyható, kötelezettségeket ró követőire: a konzekvensen tiszta gondolkodásmód és a kifogástalan minőség kötelezettségét.

 Az idézett szöveg másik fontos gondolata a tanulásra-tanításra vonatkozik. Talán nem mondok túl nagy titkot, ha Galgóczy Györgyöt szabadúszónak, divatosan szólva outsidernek nevezem, olyan művészalkatnak, aki számára természetes állapot az árral szemben való közlekedés, a szinte sehová sem tartozás (gondolok itt a különböző művésztársaságokra, érdekszövetségekre), a szigorú elvhűség, akár a sikeres karrierről való lemondás árán is. Galgóczy György, az egykori építésznövendék, az utóbbi időben tanít is, talán oktatási rendszerünk beidegződött rossz módszereitől kívánja legalább saját hallgatóit megóvni, kreativitásra, önálló gondolkodásra és cselekvésre nevelve őket.

A szöveg utolsó bekezdésében említett „geometrikus világ” fogalmát leginkább a kiállított alkotások reprezentálják. Az utóbbi évtizedben készült, mintegy kéttucatnyi szobormű és relief a művészt foglalkoztató anyagra, formára, térre, mozgásra, fényre vonatkozó plasztikai gondolatok megvalósulásai, egyetemes érvényű egy-egy mű keretében felfejthető törvényszerűségek, megannyi meglepő állítás, ami magától értetődő egyszerűségével revelációként hat és lenyűgözi a nézőt.

Szokásától eltérően, Galgóczy György tíz éven keresztül volt a nemzetközi MADI csoport tagja és kiállító művésze, itthon és külföldön. Francia meghívásra csatlakozott a csoporthoz. Munkái sorát végignézve nyilvánvaló, hogy erős szellemi rokonság fűze a társasághoz, hiszen művészi elvei között a MADI-elvek, a mozgás, az absztrakció, a dimenzió és az invenció mindig is a legfontosabbak között szerepeltek. További rokonította a csoporttal az absztrakt-geometrikus hagyományokban gyökerező, értékmegőrző és teremtő szemléletmód, viszont Galgóczyra a konkrétabb, elvontabb gondolkodásmód és a letisztultabb, minden díszítménytől -még a geometrikusoktól is - mentes formavilág jellemző. A minél kevesebb annál több elvét vallja, minimalizmusra, purizmusra törekszik alkotásaiban. Reliefjeit, szobrait az elmosódott művészeti határok szándékos átlépésével készíti. Absztrakt-geometrikus művészi nyelvezete a közép-kelet európai konkrétabb formavilágot kombinálja a franciásabb, játékosabb, lebegőbb szerkezetekkel, szabadon alkalmazva a különböző típusú és hatású anyagokat akár együtt is (fa-fém, fa-hungarocell, plexi) mesterséges ellentéteket keltve ezzel.

Galgóczy György, bár lassan harminc éve győri lakos, leginkább világpolgár. Munkáit sok helyen ismerik, több köz- és magánygyűjtemény őrzi őket, így valósítva meg ars poeticája utolsó, cenzúrázott sorát, az „Aktív védekezés(t) a provincializmus, a sivárság, az üres pragmatizmus ellen.”

(Pápai Emese művészettörténész)